Magyar Várak
A kajánújfalui Temetőhalom
Polgári szolgálatos régész a szentesi határban
(Délvilág, 2000. szept. 23.)

A kajánújfalui örökség

Türk Attila a legtöbb szentesinél jobban ismeri a város és környéke históriáját. A polgári szolgálatos régész a korábbi terepbejárások után most szép feladatot kapott tanáraitól: ő vezethette az ásatást a kajánújfalui határban, ahol a korai Árpád-kori templom és a környező sírok leletanyaga újabb adalékkal szolgál a régi idők történetének alaposabb megismeréséhez.

A szentély

Szentes külterületén, Kajánújfaluban már a korai Árpád-korban megépítették templomukat a környék lakói. Isten háza egy dombon állt, ahonnan most jól látni az ecseri templomromot. A kajániak [a másegyháziak -sic!] szent helyének ellenben egyetlen fala sem maradt meg. A szegedi Móra Ferenc Múzeum polgári szolgálatos régésze, dr. Vörös Gabriella főigazgató volt tanítványa, Türk Attila szinte mindent tud róla.

Az ásatás kezdetén a templom alapjai kerültek elő. Jól látható, hogy az erdeti alapozás a jelenlegi felszíntől körülbelül egy méterrel mélyebben volt. Azt mondja róla az ifjú szakember, hogy az alapok úsztatott habarcsos technikával készültek, és az alján döngölt agyag volt. Örülhet az ásatást vezető Türk Attila és segítője a szintén régész Hansel Balázs, hogy az eredeti alapok egy részének nyomára bukkantak. Az Alföldön ugyanis - mint fogalmaz Türk Attila - kőinség volt, s amikor például egy templom elpusztult, akkor nemcsak a felépítmény maradványait hordták el építkezésekhez, hanem még az alapokat is kiszedték.

Több generáció is egymásra temetkezett

- Meglepő módon itt a templom északi oldalán megmaradt az erdeti ároknak a fala - mutatja. Mivel a nyugati részt az idén már nem tudják feltárni - időhiány miatt, és ezért, mert az annyira neics veszélyben, hiszen nem vonták be a mezőgazdasági művelésbe -, így csak következtetni lehet arra, hogy a szent hely megközelítőleg 15 méter hosszú lehetett. Azt mondja Türk Attila, hogy nem sok reményt fűztek a leletmentő ásatáshoz. Nem gondolták ugyanis, hogy a több évtizedes mezőgazdasági művelés után egyáltalán maradt valami a földben a kulturális örökségből. A felszínen korábban talált leletek alapján azonban bíztak abban, hogy az "utolsó nyomokat" esetleg még meg tudják "fogni". Érthető az örömük, hiszen a templom alapjai szinte teljesen megvanak, s egy nagyon gazdag temetőre is leltek. A magyar kereszténység igen korai emlékének nevezi Türk Attila a kajánújfalui lelőhelyet. Szentes határában pedig, annak is északi részén ez kuriózumnak számít. A szakember szerint az ecseri templom, amelynek romjait most együtt nézük a kajáni dombról, csak később épülhetett. Akkor a kajánújfalui már biztosan nem volt meg, mert semmi nem indokolta, hogy egymáshoz közel két templom is legyen egyidejűleg.

A romterület északnyugatról

- Valószínű, hogy ez a tatárjáráskor pusztult el, az ecseri templomot pedig az Anjou-korban építették a kutatások szerint - magyarázza. Jó lenne bizonyítani a feltételezést, hogy a kajánújfalui lerombolt templom építőanyagából emelték az elődök az ecseri kultikus helyet. Türk Attila egy 1523-ban datált forrást idéz, amely Ecser és Fábiánsebetyén között Másegyháza néven említ egy templomromot. A történészek szerint ez a kajáni lehet.

No de, nézzük immár a sírokat, amelyekből vagy negyvenet tártak eddig fel! A szentély körül és a templom déli oldalán is sűrű a temetkezés - mondja az ifjú szakember. Ebben nincs semmi meglepő, mert a honfoglalás-kori pogány temetők használatát ekkor már törvényekkel tiltják a királyok. Egyben arra kötelezik az embereket, hogy a halottaikat a templom köré temessék. A kereszténység terjedésével aztán már uralkodói szigorra sem volt szükség, mert hitvilágbeli változás következtében azt gondolták az elődök: minél közelebb van a végső nyughelyük a megszentelt földhöz, annál több előny vár rájuk a túlvilágon.

Téglakeretes sírok

A kajáni sírokban nem sok tárgyi emléket találtak, teljesen érthető módon. Türk Attila úgy fogalmaz, hogy a kereszténység tiltja a mellékletadást. A honfoglalás kori gazdag sírok után ezek az Árpád-koriak szegénynek tűnnek régészeti szempontból. Bizonyára azt mondaná erre dr. Szabó József szentesi múzeumigazgató, Türk Attila egykori főiskolai tanára, aki felkérte az ifjú szakembert a kajáni ásatás vezetésére, hogy a leletanyag egy lottón nyert kettes találathoz hasonlítható. Egy-két ékszer azért megmaradt, mutatja is a fiatalember az arany és ezüst hajkarikákat. S ott az egyedi öv is, amelyet egy kislány viselt valaha, meg ott vannak a pénzérmék is. A kuriózumnak számító téglakeretes sírra a Békés megyéből érkezett régészeken kívül Szirbik Imre is rácsodálkozott. Jól kivehető ugyanis: az egyik eltávozott magasabb lehetett a korábban elhunytaknál, ezért a téglából ki kellett vágni, hogy méltó testtartásban alhassa örök álmát a férfi. A leletek között ott van egy nagyon szép faragvány is, amely a kajánújfalui elősök egykori templomának oszlopából való. Ám nagy kincsnek mondja Türk Attila azt a maradványt is, amelyről feltételezi: a keresztelő medence egy töredéke került elő éppen a millenium esztendejében a föld mélyéből. Ennél szebben pedig aligha lehetne ünnepelni a kereszténység felvételének évfordulóját...

Balázsi Irén

A déli fal és a szentély
Kispál Zoltán képei:
A 2001-es ásatások során találtak egy corpust, melynek megformálása, illetve a szentély stílusa arra utal, hogy egy bizánci keresztény templomot rejt a föld. A környéken egyedülálló módon az Árpád-kori épületet kőből emelték.

 

Többet a   T e m p l o m o k ról   > > >